Mindannyian azt szeretnénk, hogy gyermekeink biztonságban és boldogságban éljenek. De hogyan lesznek biztonságban és mi teszi őket valóban boldoggá? Milyen készségek vagy gondolatok segítik őket abban, hogy 2025-ben is boldoguljanak?
A válasz: reziliencia — az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy a nehézségekkel, traumákkal és stresszel szembe tudjanak nézni és legyőzve ezeket még erősebbé váljanak.
Vannak gyerekek, akik természetüknél fogva kitartóbbak és elszántabbak, könnyebben lendülnek át az akadályokon, de a többségük nyomás alatt könnyen "megtörnek", és elragadja őket a frusztráció, a szomorúság vagy a csalódás érzése. Ennek oka, hogy egy gyermek érzelmi agya (a limbikus rendszer) sokkal erősebb, mint a logikáért és perspektíváért felelős gondolkodó agyuk (a prefrontális kéreg). Egyes gyerekek olyan megküzdési stratégiákat alakítanak ki, mint az elkerülés vagy a próbálkozástól való teljes elzárkózás, hogy elkerüljék a vereség és csalódás kellemetlen érzéseit.
A szülők sem kivételek, ők is alkalmaznak megküzdési stratégiákat… Hogy elkerüljük azokat a kellemetlen érzéseket, amelyeket az vált ki bennünk, ha a gyermekünk kudarcot vall vagy küzdelmekkel szembesül, igyekszünk őt a lehető leggyorsabban boldoggá tenni. Olyan módszereket keresünk, amelyekkel minimalizálhatjuk az ilyen helyzetek jövőbeli előfordulását. Ez az érzelmi agyunk reakciója, amely átveszi az irányítást.
De most használjuk a gondolkodó agyunkat, hogy kitaláljuk, hogyan segíthetünk gyermekeinknek a reziliencia hosszú távú kiépítésében.
Fogadjuk el, hogy a gyerekkor kemény munka
Gyermekeink élete felnőtt szemszögből nézve egyszerűnek tűnhet. De mindannyian tisztán emlékszünk saját gyermekkorunk nehézségeire, kudarcaira és kihívásaira. Emlékszünk azokra az alkalmakra, amikor nem választottak ki valamire, amit igazán szerettünk volna? Vagy arra, amikor valaki bántó dolgot mondott, és magányosan, elárulva éreztük magunkat a barátaink között? És akkor még nem beszéltünk a mai világ bizonytalanságairól…
Ne becsüljük le a gyermekeink aggodalmait és problémáit. Ha ezt tesszük, azt az üzenetet küldjük, hogy az aggodalomra való ösztönük téves. Ez aláássa önmagukba vetett bizalmukat, és csökkenti a jövőbeli rezilienciájukat.
Támogassuk őket az érzelmeik kezelésében
Az érzelmi intelligencia – az a képesség, hogy felismerjük, elfogadjuk és megfelelően kezeljük a nehéz, negatív érzelmeket – kulcsfontosságú a reziliencia szempontjából.
Még a felnőtteknek is kihívást jelent ez olykor! És mivel a gyerekek érzelmei intenzívebbek, tapasztalatuk és gyakorlatuk pedig kevesebb, számukra ez még nehezebb.
Ahogyan segítünk nekik járni, rollerezni vagy biciklizni tanulni, úgy kell mellettük állnunk, amikor azt tanulják, hogyan tűrjék el a kényelmetlenséget, a frusztrációt, a szomorúságot és az aggodalmakat.
Amikor azt látjuk, hogy gyermekünk küzd, együttérzést és megértést kell nyújtanunk. Az érzelmek hulláma gyakran időbe telik, míg csillapodni kezd; csak ezután terelhetjük őket óvatosan a problémamegoldás irányába.
Erősítsük meg a türelem és az önuralom képességét
A reziliencia egyik alapvető része a türelem és az a képesség, hogy várni tudjunk a jó dolgokra. Ez talán régebben könnyebb volt. Manapság azonban a gyerekek olyan világban élnek, ahol szinte minden azonnal elérhető, a nap bármely órájában, egyetlen gombnyomásra.
Számos mindennapi helyzet kínál lehetőséget arra, hogy gyerekek gyakorolják az instant jutalmak elhalasztását – például egy különleges tévéműsor hetente egyszeri megnézése a YouTube bármikori böngészése helyett, kenyérsütés: megvárni amíg megkel a tészta, magvetés és gondozás a virágzás előtt, vagy éppen hagyományos társasjátékokkal való játék.
Szülőként pedig néha nemet kell mondanunk, amikor az indokolt, ahelyett hogy minden kívánságukat teljesítenénk. Jobb, ha kisebb csalódásokon keresztül tanulják meg a megküzdést még fiatal korban, mintha később kellene szembenézniük egy hatalmas csalódással, amelyre nincsenek felkészülve.
Építsük az önállóságukat és kompetenciáikba vetett hitüket
A reziliens gyerekek, amikor nehéz helyzetbe kerülnek, hisznek abban, hogy ki tudják találni, mit kell tenniük, és úgy érzik, képesek kezelni, amit az élet eléjük állít.
A szülők kulcsszerepet játszanak abban, hogy gyermekeik önbizalmat szerezzenek. Ehhez bőven adni kell nekik koruknak megfelelő lehetőségeket az önállóságra és olyan döntések meghozatalára, amelyek közvetlenül érintik őket.
Mutassuk meg, hogy az erőfeszítés és a hibák a tanulási folyamat részei
A japán kintsugi filozófia szerint egy tárgy szépsége a tökéletlenségében rejlik, amit nem rejtegetni, hanem ünnepelni kell.
Fontos, hogy gyermekeink megértsék: ha valami nehéz, az természetes. Az, hogy valamit nem tudnak megcsinálni, vagy hogy valami akadályozza őket abban, amit szeretnének, az élet természetes és jelentős része.
Támogassuk őket fizikailag és érzelmileg
A reziliencia alapja az egészséges életmód – mozgás, alvás és helyes táplálkozás. A rendszeres testmozgás erősíti a stresszválasz-rendszert, míg a jó alvás elengedhetetlen az érzelmi stabilitáshoz.
Amikor egy gyerek hajlamos a katasztrofizálásra vagy negatív következtetésekre, ne ítélkezzünk, hanem segítsünk neki meglátni a pozitív alternatívát. Ezzel esélyt adunk nekik, hogy észrevegyék, hogy minden nehézségnek és kihívásnak van pozitív oldala, csak lehet, hogy rossz oldalról nézzük.
